Idézetek, versek, történetek...és sok minden más.:)

A bohóc sem azért mosolyog, mert jó a kedve, hanem mert az arcára van festve a mosoly...

Szeretek az esőben sétálni, mert ilyenkor senki sem látja, hogy sírok."

Mosolygó nézés jól nevelt arc,
Mögötte fájjon, akármilyen harc...

De nehéz nevetni, mikor sírni kéne, csillagot hazudni, a beborult égre! Vidám dallal felverni a házat, mikor szíved mélyén ott lapul a bánat!

Meghalni valaki után akit szeretünk az könnyű. Tovább élni érte és tovább örülni helyette is-az nehéz.

Csak egy szó, egy nyitott kéz, egy mondat kell. Egy félmosoly biztatás, hogy ne add fel.

A kis gond beszédes, a nagy fájdalom hallgat.

Ne mutasd ha fáj...ne mutasd, ha vérzik...mert úgysem látják...úgysem érzik...

Ha egyszer valaki nem mosolyog vissza rád, légy nagylelkű és küldj neki még egy mosolyt, mert senkinek nincs akkora szüksége egy mosolyra, mint annak, aki nem tudja hogyan kell mosolyogni másokra.

...Csak álltam némán az ajtó előtt, és vártam.. vártam valakire, aki már- azt hiszem -, soha többé nem jön el. Mégis reménykedtem, hogy megmozdul a kilincs, kinyílik az ajtó, és ő fog ott állni. Ahogy telt az idő, egyre reménytelenebbül vártam, lehajtott fejjel, megtört szívvel. Mikor zajt hallottam, újra felcsillant a szemem, reményekkel teli szívvel bámultam az ajtóra. Fájdalommal a szívemben, és könnyekkel a szememben vártam, és éreztem, hogy rohant az idő. Mégsem jött senki. Egy nap elkezdtem távolodni az ajtótól, egyre messzebb kerültem, és egyre halkabban hallottam a kinti zajokat, és nem reméltem már, hogy te jössz be az ajtón. Már az ajtó is egyre kopottabb volt, megvénült az idő során. Egy nap már nem néztem az ajtóra. Szívem reménytelenül állt félre, megértette, hogy csupán az emlékeiben fogja újra látni a nyíló ajtót, és azt, hogy te állsz mögötte! Eljöttem hát, de a szívem egy része még mindig vár, csak vár, ott, a régi kopottas ajtónál...

Semmi sem égeti úgy a szívet, mint az üresség, ha valamit, valakit elveszítünk, mielőtt igazán ráébrednénk, mennyit jelentett nekünk...

Nincs arra szó,hogy milyen mikor, magadva bújva könnyeid iszod. Egy ember miatt csak a világon, kinek még csak pillantását is remegve várod. Nincs arra szó,hogy mit is jelenthet, mikor szíved útja,csak egy emberhez vezethet. Nem létezik más a földön, hiába bánat,hiába öröm. Nincs arra szó,hogy a szerelem miről szól, mert -e nagy érzés több mint pár szó. Szánalmas,de nevetve sírsz, kővé dermedt szívedbe csak egy nevet írsz...

Mire észrevettem, hogy ő egy szálhámos, addigra már összetörte a szívem...

Nyomorúságos volt az a pillanat, amikor rájöttem, hogy minden csepp eső, egy-egy éhező könnye..

Emlékeztetni akarlak egy olyan lányra, aki mindig mosolyog, még akkor is, ha összetört a szíve.

Szorít a torkom, nehezen lélegzem, tudtam, hogy elfogsz menni, valahogy éreztem.

Mindig azokban csalódunk a legnagyobbat, akiket a legjobban szeretünk!...Mert naivul azt hisszük,hogy ők is így éreznek irántunk.

Hinni abban kit szívből szeretünk,
Szívünk megszakad,hiába nevetünk.
Dacolva,némán ,hogy fáj ha nincs tovább,
Miközben zokogva ébredünk minden éjszakán..

Valaki nem ír,pedig úgy várom.
Valaki nem szeret, pedig úgy imádom!
Valaki nem halja, ha érte zokogok,
Valaki nem bánja, ha érte meghalok!

Csalódtam a barátomban,
Csalódtam a szerelmemben.
Bíztam bennük vakon,
De mindent elvesztettem.
Csalódtam az életben,
Csalódtam a szerelemben,
Bíztam mindenkiben...
És most tönkre kell mennem.

Lehetsz okos, lehetsz buta, lehetsz szép vagy csúnya, lehetsz gazdag vagy szegény, de sosem lehetsz elég jó annak, akiért bármit megtennél...