Elegem van a világból, a holnapból, a mából,
elegem van az emberekből, magamból és másból,
Elég volt a sok rosszból, a fájó érzésekből,
elegem a megválaszolhatatlan kérdésekből.
Utálom a magam körül lévő sok gyűlölködő arcot,
Elegem van most már feladom a harcot.
Mert győzött a bánat és ledőltek a falak,
Én, pedig csak némán állok a katasztrófa alatt!
Ártatlan vagyok, aki nem tehet semmiről.
Egy ördög, aki a bűnéért él, egy ember,
aki ha tehetné a múltat eltörölné
s a tükörből magát szembeköpné!!!
Egyedül a nagyvilágban, Éltem, jártam, csodát vártam,
s addig vártam töretlenül, míg én nem maradtam tök egyedül:
-Ez a világ egyik fele
Az meg ott a vége
Ennek itten se eleje
Se, alja se széle.
Én vagyok itt a közepén
Ezért látok mindent
Csak azt tudnám hol a mackóm
Nálatok se nincsen?
Nem tudom, hogy hova tettem
Az előbb még megvolt
Volt a nyakán egy kék szalag
Száján meg egy meggyfolt.
Akkor kerülhetett oda
Amikor megetettem
Nem akarta mind megenni
Ezért beletömtem.
Lehet hogy csak megsértődött
Utálja a meggyet?
Világgá ment? Hol keressem?
Mondjatok csak egyet.
Nem fogom a fülét húzni
Tekergetni körbe
Megígérem, hogy jó leszek
Csak már visszajönne.
Ha a világ másik felén
Egyszer megtalálod
Mondd meg neki, hogy HIÁNYZIK
Mert Ő a BARÁTOM!!
"Nekem pepsi, neki coca.
Nekem cipő, neki csuka.
Neki, ha felszed, nekem ha lead.
Nekem a gyros, neki a kebab.
Neki jéggel, nekem jéger.
Neki tonic, nekem nem kell.
Neki, ha józan, nekem ha részeg.
Neki ha lassan, nekem ha szétszed.
Nekem a haja, neki a szemem,
neki ha rám ül, nekem ha fekszem.
Neki herba, nekem csalán,
nekem biztos, neki talán.
Neki, ha kemény, nekem ha puha,
nekem ő mindig, neki én soha.."
"Legyél hülye, mert Én is az vagyok,
Legyél hülye, mert a hülyék gazdagok.
Határtalan az Én hülyeségem,
Ez az egyetlen jó képességem.
Hülye vagyok,de nincs mit tenni,
Hisz nem is olyan rossz hülyének lenni!
Én másképp látom a világot,
Ha kedvem van, hát kiáltok"
• "Ordítanék, de felesleges. Sírnék, de nevetséges. Elég ennyi. De nem haragszom. Más lettél. S már nem bírom. Íme, egy vallomás, nem tudom h szép-e, de remélem érezhető benne, egy barátság vége..."
Úgy teszek, mintha élnék, pedig csak egy baba vagyok a polcon ülve, szép ruhában, üres szemmel, merev háttal,érzéketlen mosolygással, a távolba révedve lebénultan figyelek,és jöttödre porcelánszívem megremeg
Nem akarlak és rád gondolok,
menekülnék, és nem tudok,
nyugalom kellene, béke, csend,
de itt visszhangzol, idebent.
Ha vége van, akkor egyszerűen szólj, hogy vége, és kész. Vagy hogy most már el akarsz menni. Nem kell az ajtót bevágnod magad után. Csöndesen is becsukhatod.
Kimondanám már, hogy isten veled,
de fölsikolt bennem a nem lehet!
mert hajad, orrod, szájad és szemed -
mert az leszek, jaj, megint az leszek,
az a csordából kimart, seblepett,
kölyke-se-volt, nősténye-elveszett
csikasz, ki nyugtot csak akkor talál,
ha puskavégre fogja a halál.
Újra péntek, megint vége a hétnek, de a nélküled eltöltött napok semmit sem érnek. Értelmetlen mondatok, elharapott szótagok, minden szóban hazudok: Kösz, Jól vagyok..
Kedvesem fáj, hogy ezt kell mondanom,
tegnap még szerettelek, ma már gyáván elfutok.
Ez csak egy levél, szavakba önteni nem tudom,
nem hazudok neked, nincs miért maradnom.
Még annyi mindent mondhatnék neked,
mégis évek óta írok egy levelet.
Csak egyetlen sornyi hazugság – röviden:
"Már megtanultam élni nélküled."
Így érnek véget hát a nagy szerelmek
Egy mondat volt csupán, és õ mégis elment
A hideg ráz, s jeges érzés fut végig testemen
Mikor arra gondolok, menni engedtem
Néztem két szemét ahogy telik meg könnyel
Néztem alakját, ahogy a székbõl felkel
Néztem és két érzelem kavargott bennem
A harag s büszkeség harcol a szerelem ellen