* Érzed hogy hiányzik az életedből. De te már mindent megtettél, amit csak lehetett. Ő pedig furcsa. Furcsa?! Ez nem a megfelelő szó rá. Kíméletlen. Ez inkább jellemzi a jelenlegi viselkedését. Hányszor sírtál már miatta egy héten belül? Sőt akár egy napon belül. És amikor könyörögsz, ő csak keresztül néz rajtad. Letagadja ott legbelül a dolgokat. De lop egy-egy szeretetteljes pillantást tőled. Hiszen.. szeret..

* Nem különös, hogy azt a bizonyos Egyetlent, akiből nincs, mennyi emberben látjuk az utcán, amikor hiányzik?

* Ő éreztette velem először, milyen, ha hiányzik valaki.

* Fura dolog ez a hiányérzet. A legváratlanabb időben jelentkezik, képtelen helyzetekben. Betöri az ajtót. Nem kopogtat, nem kérdezi, hogy alkalmas-e , és a legfontosabbat is elfelejti, hogy fel vagyok-e rá készülve. Csak jön és beköltözik a lelkembe. Próbálom nem észrevenni, elterelni a gondolataimat. De azokon a napokon, mikor meglátogat, a könyvek közül előkerül egy réges-régi fénykép, a rádióban felcsendül egy évek óta nem hallott dal vagy az utcán elsuhan egy ismerős kabát.Emlékeztet azokra az időkre, mikor még nem ismertem Őt, a hiányt. A múlt boldogságából azonban csak egy pillanatot engedélyez. Végül megtör. Fájdalmat ébreszt és könnyeket fakaszt. Az időt lelassítja, az álmokat elkergeti, és mikor már minden energiámat elszívta, elmegy. Elmegy úgy, ahogy jött, kérés nélkül... váratlanul...

* Egyetlen dolog szünteti meg a másik hiányának a fantom-fájdalmát: ha nem szeretjük tovább. Ha elfelejtjük. Amikor azt mondjuk, hogy az "idő gyógyít", erre gondolunk. A felejtésre. Ez azonban - ha valóban szeretünk - nem lehetséges!

* Egy másik ember hiánya akkor a legelviselhetetlenebb, ha melletted ül, de te tudod, hogy sosem lehet a tiéd..

* Mikor hiányzik. Mikor ebben a pillanatban is rá gondolsz. Mikor ő is vár rád, s te is rá. Ám az este álmod hozzárepített. Édes karjai közé " befészkelted" magad, mert őrangyalod megadta ezt neked. Másnap mosollyal ébredtél, mert szíved nagyot dobbant. Mindenre emlékszel, és mintha nem is álom lett volna. Egy vágy, mely kivételesen így történt meg veletek. Olyan volt akár a valóság. Egy boldogabb nap. Egy reményteljesebb. Mielőtt felkelnél még egyszer becsukod szemed, valamit érzel. Mintha ő is ebben a pillanatban ébredne. Mintha azt mondaná szeretlek . S tudod ez az egy éjjel, vagy akár ez az elmúlt néhány másodperc feltöltött, s napod szebb lesz, mint amit el tudnál képzelni. Ha mardos is a hiánya. Ha most nincsen veled. Ha nem csókolhat meg. De tudod szeret, s ez több, amit ebben a percben adhat neked bárki. S lelketek össze van kötve. Egy apró kis híddal. Egy apró kis átjáróval, s érzed, hogy veled van, hiszen Neki nem kell kulcs a lelkedhez. Ő már benned is él.

* Olyan szomorú mindig egyedül lenni, Valakit mindig hiába keresni, Valakit várni, aki nem jön többé, Valakit szeretni, titokban,öröké..

* Megismersz, megszeretsz, megszoksz, majd elfeldsz..

* A honvágy számomra megszokott lelkiállapot. Mindig hiányérzetem van, mindig vágyom valaki vagy valami után, mindig szeretnék visszatérni valami képzeletbeli helyre. Az életem egy nagy vágyakozás, mert mindig csak utánad vágyakozom. Egyre nehezebben viselem el, ezt a kínt, mert hiába telnek el hosszú hónapok lassan félév is, mégis olyan, mintha minden tegnap lett volna! Nem múlnak az érzések, ellenkezőleg minden egyes nélküled töltött nap egyre jobban megkínoz, csak azért nem adtam még fel, mert tudom, hogy visszajössz!

* Én és ő,ő és én,nem túl hosszú de tökéletes minden pillanat amit vele tölthetek!!!

* Nézd fenn az égen,hogy ragyognak a csillagok,

Hullanak könnyeim tudod,hogy fáj nagyon

Ha itt lenél kérdeznéd mi bajom,

Csak annyit mondanék hiányzol nagyon!!

* Visszahoz egy régi perc, megidéz egy fénykép, míg csak élnem kell, sose lesz másképp. Ugyanaz a fájdalom, ugyanaz az érzés, az a búcsú szó, amivel elmész. ... Itt az éjjel, és te nem vagy már velem, hogy fogd a két kezem, ugy mint régen, és ha hívlak, tudom, senki nem felel, csak egy elfelejtett dal sír a szélben.

* Amikor hiányzol akkor hiába nézek szét a világban mindenhol csak téged látlak.

* Valahol azt tartják, hogy ha sokat gondolsz valakire, azt megérzi.:)

* A szívemnek vagy egy kicsi, de nagyon lényeges darabja, amelyet talán nem látok többé. Nem látok mert elvitted magaddal és vissza többé nem hozod...

* Csak sétálok...s egyszer csak észreveszem hogy hol vagyok...itt már jártam..Vele voltam itt...Vele nevettem itt...Ő volt az aki megmutatta nekem az élet derűsebb oldalait aztán...eljött egy nap és többet nem mutatott...többé már nem voltak derűsebb napok..eltűntél..és azóta csak kereslek...mindenütt csak téged kereslek...utánad vágyom de már nem lellek...csak a hiányod.

* Ahány csillag fénylik ott fent,

Annyi évig szeretlek itt lent.

Bármily távol vagy tőlem,

Szívem annál jobban őriz bennem!

Hiányzol kis Szívem! :)

* Nem attól félek, hogy elfelejtesz, hanem azt a lányt felejted el folyton, aki voltál.

* Látni a szíveddel, a szemeddel lesni, ha becsukod vágyak és ha..., - ha kinyitod semmi!

* Soha nem leszek túl messze ahhoz, hogy érezzelek!

* Tudom, hogy ha reggel felkelek,

Fájó érzés tölti el lelkemet,

Egy olyan érzés, mely nem akar elmúlni,

És ágyamra borulva fogok elhunyni.

Az angyalok már várnak rám,érzem.

Valami húz innen, a végzet,

Én várni foglak téged,

Ne felejtsd, én ott leszek néked!

* Ez a legnyomorultabb érzés. Mikor hiányzik valaki. Körülnézel, nem érted. Kinyújtod kezed, egy pohár vizet keresel tétova mozdulattal, egy könyvet. Minden a helyén van életedben, a tárgyak, a személyek, a megszokott időbeosztás, a világhoz való viszonyod nem változott. Csak éppen hiányzik valami. ...S ha nagyon pontos és figyelmes leszel, ha idejében kelsz és későn fekszel, ha sokat vagy emberek között, ha elutazol ide vagy oda, ha belépsz bizonyos helyiségekbe, végül találkozol azzal, aki vár. Természetesen tudod, hogy ez a reménykedés egészen gyermekes. Már csak a világ végtelen esélyeiben bízol. Hol keressed? S aztán, ha megtaláltad, mit mondjál neki?... És mégis várod.

* Néha hiányzik az aki voltam, az aki Te voltál, s azok akik Mi voltunk!

* Emlékezz rám, mikor fúj a szél

Emlékezz, mikor minden véget ér!

Nézz rám, fogd meg a kezem,

Szorítsd meg bátran, míg lehunyom a szemem!

Emlékezz, mennyire szerettél,

Mennyire fájt, mikor elmentél!

Nézz rám, fogd meg a kezem,

Szorítsd meg bátran, míg lehunyom a szemem!

* Fáj még a szó, fájnak a percek, az évek,

A szivemet nyomja mikor a múltba nézek!Könnyeim hullnak, a párnára borulva sirok egy végtelen könyvet lapozva!

Tudom már elmúlt vége a szépnek,

szépen lassan eltűnnek a képek!

Sebeim maradnak nyitva a világnak, példát mutatva, gátat szabva a hibáknak!

* Sokszor elmondták már, hogy nem könnyű látni annak az értékét, ami állandóan a szemünk előtt van. A távolság és a vágy kellenek hozzá.

* .. megállapította magában, hogy az őrületbe kergeti ez a nő, de ő már képtelen meglenni e nélkül a szenvedés nélkül.

* Megtanultam, hogy várni a legnehezebb, és szeretnék hozzászokni, tudni, hogy velem vagy akkor is, ha nem vagy mellettem.

* Legszebb emlék a szeretet, melyet mások szívében hagyunk magunk után.

* Aki szeret, az nincs többé egyedül, mert az, akit szeret, mindig jelen van. Aki szeret, az már nem akar többé a saját élete központja lenni. Engedi, hogy életének más legyen a középpontja, és ezt nyereségnek és boldogságnak érzi. Feladja önmagát. Olyan lesz, mint egy nyitott kéz, amely kapni akar. Aki szeret, annak van bátorsága ahhoz, hogy olyan legyen, mint akinek szüksége van valamire.

* Féltve őrzött képed a kisfiókból előhúzva nézem, becézgetem,s egy könnycsepp imádatom jeléül legördül S a kezemre csöppen..

Oldal: ♥ Hiányzol.♥
Idézetek, versek, történetek...és sok minden más.:) - © 2008 - 2024 - mazsii.hupont.hu

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat